...egyszer volt, hol nem volt...

Egész nap itthon, egyedül, belemerülve a tanulnivalóba -már amennyire bele lehet- és várva a hétvégét, hátha lesz kiért kimenni a buszmegállóba és kéz a kézben sétálni haza. :)

A tegnapi nap kicsit azért kizökkentett. Kiskőrösön voltam Eszternél. Rég láttam már és jó volt beszélgetni egy kicsit.  Sajnos a szegedi kiruccanás le lett fújva, de majd bepótoljuk máskor. Legalábbis remélem :D

Kristóf meg már hiányzik. Nagyon. ♥  

Nélküle úgy érzem, csak félig létezem. Szeretlek!  

Mi ez a nagy érdeklődés utánam? Annak ellenére, hogy kijelentettem, befejezem a blogom, még mindig jelez látogatókat a statisztikám. És nem csak egy-kettőt. Meglepő.

Mi ilyen érdekes benne(m)?

Nincs időm erre. Pezseg körülöttem az élet. Ezt szeretem. Különben is csak a fájó dolgokat tudom megosztani itt. NINCS SZÜKSÉGEM MÁR A BLOGRA.

Amit itt leírtam csupa sírás-rívás szánalom és bánat. Már nincs helye az életemben.Váltottam. Észrevétlenül.

Hanyag vagyok és lusta. Tudom.  De hát nem mindig van ideje az embernek  blogot írni. Pedig lenne miről.

Szeptembertől hivatalosan a végzősök közé tartozom és az érettségi felé vezető rögös utat járom már két hónapja :S Hát mit mondjak, tényleg elég rögös.. Lesz mivel bíbelődni :S

Szerelmi téren a helyzet lényegében változatlan :D Már 10 hónapja  élünk egymás mellett boldogan. ♥ :)  Mit is mondhatnék még erről? Szeretem és kész. :)

Én meg egyre csak  szépülök (A) :D Vicceltem :D Ez nálam annyiban nyilvánul meg hogy a szemüvegemet kontaklencsére cseréltem. Végre. Mennyivel más így az élet :D

Most szombaton pedig szalagavató. Kicsit tartok tőle, uyanis nem voltunk az utolsó táncpróbán, ráadásul egész héten itthon vagyok, mert peeeersze meg kellett hogy betegedjek. Szóval még azt sem tudom, hol állok a szalagtűzésnél és mit kell csinálnom :S Ráadásul tánc közben tuti elhagyom a cipőm xD Na de reméljük nem így lesz :D Majd beszámolok róla, ha nem felejtem el :$ :D

                                                  Mit is mondhatnék? :D

Lehetséges hogy egy szempillantás alatt elveszíthetjük a bizalmunkat egy másik ember felé?

Elég hozzá egy idézet amit kiirt msn-re és máris elgondolkozol,mi rosszat tett?

"Nem létezik múl nélküli szent , mint ahogy jövő nélküli bűnös sem"

Hülyeség tudom, de rögtön a megcsalás vert bennem sátrat. :S Most jövök rá, milyen nehéz is szeretni valakit, feltétel nélkül megbízni benne, kiadni magad neki.  Mindenki azt hiszi, vele sose történhet meg, őt sosem fogják megcsalni, az csakis valaki mással történhet meg. De ne felejtsük el sose, hogy mások szemében MI vagyunk az a VALAKI más.

Létezik több mint másfél éven át tartó szüntelen  lángolás és vágy egy másik ember felé?

Még ha tagadtad is  mások előtt, sőt néha te is elhitted, hogy már nem érzel iránta semmit, most mégis rájösz, hogy az egyátalán nem volt igaz. Hiszen a másfél év minden másodpercében ő járt a fejedben.

És az létezik, hogy ez az ember viszonozza ezt a lángolást, ezt a vágyat feléd?

Azt hiszem igen. Csak neki több idő kell, mire rájön,igenis TE vagy akivel lenni akar.

Ez a pár sor tegnap lefekvéskor tudatosult bennem. Persze tudnék én még mesélni erről a témáról, de azt hiszem mindenki jobban jár, ha itt most berekesztem az írást.

... hát sírni kell.  Néha nem önszántunkból.  Csak ránktör és muszáj kijönnie.  Velem nagyon sokszor előfordult már, hogy álmomban sírtam és úgy ébredtem, hogy folynak a könnyeim. Így volt ez ma reggl is.  Egyszerűen nem bírtam abbahagyni. :S  Talán bizonyos időközönként sírnia kell az embernek? Nem is tudom megmondnani mikor sírtam utoljára...  Évezredekkel ezelőtt....

Hogy ha hiányzik valaki, vagy valami, ülj be egy sütire! De vigyázz, hogy a hiány mértéke ne legyen egyenlő a sütemény mértékével, különben kellemetlenségek érhetnek. :D

Csokis pohárkrém - bleeeeeeeeee

:D